Ifj. Kanyik Antal: Nem adják olcsón a győzelmet, de tovább küzdünk érte

Ifj. Kanyik Antal: Nem adják olcsón a győzelmet, de tovább küzdünk érte

Abszolút idővel nyitotta az Iseum Rallye-t Ifj. Kanyik Anti és Nyirfás Juli, de egy túlcsúszás miatt tetemes hátránnyal tértek nyugovóra szombaton. Anti másnap reggel nem spórolt a gázzal, gyorsultak, kapaszkodtak szépen fölfelé a ranglistán, amikor a power stage vége előtt nem sokkal egy váratlan úthiba térdre kényszerítette a páros Peugeot-ját. Anti és Juli, a szombathelyi futam után viszont egyáltalán nincs elkeseredve, mert a kalandosra sikerült Vas megyei hétvégén biztatóak voltak a részeredmények, amik azt mutatják, hogy jó úton járnak afelé, hogy hamarosan őket is futamgyőztesként köszönthessék a célban. Ifj. Kanyik Antallal beszélgettünk.
 
   

Az első murvás versenyetek volt az Iseum Rallye az új autótokkal. Hogyan alakult a verseny legeleje? A hivatalos teszten kezdtétek meg a kocsival az ismerkedést, a murván.
Káldon, a teszttel indítottuk az Iseum Rallye-t, itt gyűjtöttük be a Peugeot 208 R2-nkel a legelső murvás tapasztalatokat. Jól kezelhetőnek éreztük az elejétől kezdve a kocsinkat, igyekeztünk minél jobb tempót autózni, megismerni a viselkedését, és fokozatosan gyorsulni a laza talajon.  

Szombathelyen, a megszokottól eltérően két napon is gyorsasági szakaszok vártak a Rallye2 Bajnokság mezőnyére. Jól rajtoltatok, abszolút idővel mutatkoztatok be Acsádon.
A pénteki rajtceremóniát követően remekül indult a szombati napunk. Ekkor összesen két gyorsasági szakaszt kellett teljesíteni. Az acsádi gyorsaságin, abszolút első időt autóztunk, ami bizakodásra adott okot, tetszett a bemutatkozó szakaszunk. Éppen ezért izgatottan készültünk a másodikra, a söptei úti, Rallye Katlanra, bár az emlékeink egyáltalán nem voltak jók onnan az elmúlt évből. Elmondhattuk, hogy a mumusunk volt ez a gyorsasági, az ugratóknál adódtak gondjaink 2016-ban. Az ugratókkal most nem volt baj, mert elspóroltuk, de előttük, a visszafordítóban sajnos kicsúsztunk a mélyebb nyomba, ahol lefulladt az autónk. Egy percnél is többet álltunk, mert nem akart beindulni a motor. Éppen elhaladt mellettünk az utánunk rajtoló páros, amikor sikerült újra életre kelteni az erőforrást. Elég sokat mentünk utánuk a porban, vesztettünk biztosan másfél percet, és emiatt az eredménylistán is hátrébb csúsztunk. Abszolútban az elsőről, a tizenharmadik helyre. Emiatt a nap végén már nem éreztük túl jól magunkat. De azt mondtuk, hogy innen lesz szép a győzelem. :-)

Ezt a mondást éjszaka jól fejben tartottátok, mert óriási elánnal kezdtetek neki reggel a versenyzésnek.
Úgy indulhattunk neki az öt gyorsaságinak, hogy nincs rajtunk nyomás, de azért az első gyorsaságitól taposni fogjuk rendesen a gázt. Éjszaka esett az eső, aminek én alapvetően örültem, mert szeretek esőben menni. Az első gyorsaságikon nem vállaltuk túl magunkat, de a mezőny elejében autóztunk, fokozatosan gyorsultunk, volt egy beállítási problémánk, amit a második körre kijavítottunk, innentől pedig szuper volt minden. Köszönjük szépen a szervizcsapatunk munkáját! Két nagyobb kalandunk is volt a versenynapon. Káldon, az ötödik szakaszon, éppen ötödik fokozatban, padlógázon mentünk, amikor besokalltunk és kicsúsztunk. Szerencsénkre nem bújt el semmilyen akadály a gazban, visszataláltunk az útra, és ezzel a bakival együtt is autóztunk egy abszolút második időt. Következett a szerviz, majd Bögöte, ami után jött az utolsó gyorsasági, a Farkaserdő-Vashosszúfalu, amit nem titkoltan meg akartunk nyerni. Ez volt a power stage, az ötödik helyről már csak bő 20 másodperccel voltunk lemaradva Hibján Jociék mögött, szerettük volna megelőzni őket. Úgy éreztük, hogy a több, mint 25 kilométeres pályán lehet rá esélyünk. Kalandmentesen fogytak a kilométerek, álltunk a gázon, szépen haladtunk. Odaértünk egy 100, dobálós részhez, ahol az első körben az égvilágon semmi gondunk nem adódott, bár akkor még saras volt a pálya. A verseny végére valószínűleg annyira kitúrta a mezőny a murvát, hogy ötödikben, padlógázon úgy feldobta az út az autónk hátulját, hogy elől a rendszám karcolta a földet. Azt hittük, hogy orra fogunk esni, de szerencsénk volt, mert négy keréken landoltunk az eset után. A műszerfalon viszont azonnal fölvillant az olajnyomás jelzőlámpája, ezért megálltunk és leállítottam az autót, ami nem oldotta meg a problémát. De annyira szűk volt a hely, hogy attól tartottunk, hogy a mögöttünk érkezők eltalálnak minket, ezért muszáj volt kintebb gurulnunk néhány métert. Kiszálltunk, felmértük a károkat és megláttuk, hogy a hűtő sérült meg, folyt a hűtőfolyadék, így ki kellett állnunk. Nem sok, talán csak a pálya 1/3-a volt már csak hátra. Nagyon sajnáljuk, de ez most így alakult. Köszönjük a csapatnak, a barátoknak, a családnak és a szponzoroknak a segítségüket, valamint a biztatást! A verseny előtt sokan kérdezték tőlünk, hogy nyerni szeretnénk e? A válasz természetesen az, hogy igen, de Szombathelyen is megtapasztalhattuk, hogy nem adják oly könnyen az első helyet a Rallye2-ben. Továbbra is tanulnunk kell az autót, hogy tízből tízszer úgy tudjunk vele befordulni, kaland és problémamentesen, ahogy az a nagy könyvben elő van írva.

Székesfehérváron majd kijavítjátok ezt a fiaskót…
Jó lenne. Elég húzós volt most ez a szombathelyi verseny, minden szempontból, ezért még átgondoljuk a székesfehérvári terveinket. Bár az nem kérdés, hogy szeretnénk ott lenni a fehérvári verseny rajtjánál. Gőzerővel készülünk a székesfehérvári futamra, mert sokat kell gyakorolnunk az autóval, amihez szívből reméljük, hogy meg fognak jönni azok az alkatrészek, amiket a szombathelyi verseny után kell kicserélni. Ha ez meglesz, akkor szerintem minden összeáll ahhoz, hogy Székesfehérváron tökéletes lehessen a hétvégénk, az elejétől, egészen a céldobogóig.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
 
2017. május 25. hírek, interjúk, Rallye2
vissza

Marco Racing Team Kft 2017 ©

Az oldalon található szöveg, kép és videóanyag szerzői jog védelem alatt áll. Bármilyen felhasználásuk más oldalakon csak az oldal tulajdonosának írásos beleegyezésével lehetséges!