Átadom a helyem az Iseum Rallye-n

Sokan kiestek a Miskolc Rallye-n, de az egyik legnagyobb csatát biztosan Godó Tamás és Tóth Szabolcs vívta az elemekkel a borsodi futamon. A füstölő kormányrúdtól kezdve a széttörő kardántengelyig tartó, izgalmakkal teli három gyorsasági szakaszról, valamint arról, hogy miért nem ő diktálja az itinert Godó Tamásnak Szombathelyen, Tóth Szabi mesélt nekünk.

Átadom a helyem az Iseum Rallye-n

Az Eger Rallye-t a célban fejeztétek be, az autó jó egészségnek örvendett, mivel telt a miskolci felkészülésetek?

Különösebb gondunk tényleg nem volt a kocsival Egerben, gumikat kellett beszereznünk, valamint üzemanyagot vásároltunk, ezeket leszámítva csak a kötelező elemek színesítették a miskolci felkészülésünket. Tesztelni nem volt időnk, sőt, annyira nem volt idő semmire, hogy a csütörtöki pályabejárás után, a pénteki prológon nem is én ültem be Tamás mellé, mert éppen egy vizsgán vettem részt. A pályabejáráson, annak köszönhetően, hogy nem kellett felesleges köröket futni, visszamehettünk a gyorsaságin a rajtig, elég hamar végeztünk. A legextrémebb élményem ilyen téren egy kb. 8-10 évvel ezelőtti, Miskolc Rallye-ról van, ahol az ORB mezőnyében autózva 2000 kilométer kellett kocsikáznunk, hogy bejárjuk az összes gyorsaságit.

Milyen volt a versenyetek?

Rövid, de roppant mozgalmas. Reggel a parc fermében úgy kezdődött a nap, hogy elég furcsa hangja volt az autónak a beindítás után. Rájöttünk, hogy az önindító nem állt le, az adja ezt a szokatlan hangot, azt tudtuk, hogy ez nem tesz jót neki. Leállítottuk a motort, két segítőkész sportbíróval betoltuk a kocsit, - köszönjük - de a szervizben az idő rövidsége, és egyéb gondolatok miatt úgy döntöttünk, hogy nem cseréljük ki az önindítót. Azt találtuk ki, hogy ha lehúzom róla a vezetéket, akkor le fog állni, de nem állt le, mert minden össze volt benne szorulva. Menjünk, aztán megyünk, ameddig jutunk taktikával elindultunk. Etapon agyaltunk azon - volt rá időnk bőven… -, hogy mit tehetnénk. Az lett a megfejtés, hogy önindítóval beindítjuk a motort, elindulunk, majd mikor már kellő lendületünk van, akkor leáramtalanítjuk az autót, kinyomott kuplunggal gurulunk, visszaadjuk az áramot, kuplung ráenged, és a kocsi belöki önmagát. Ezzel mentesültem a kocsi folyamatos tolása alól. Ekkor már a szervizből is hívtak minket ugyanezzel az ötlettel. Ezzel a tervvel felvértezve az első gyorsasági előtt megálltunk beöltözni és közben Tamás feltett nekem egy olyan kérdést, hogy normális dolog e az, hogy füstöl előtte a kormányrúd? :-D Mondtam neki, hogy legjobb tudomásom szerint, ez valóban nem egy természetes jelenség. :-) Egy gyors taplerolás után hamar rájöttünk, hogy két vezeték lényegesen melegebb a kelleténél. Kicsúsztak a helyükről és letesteltek. Egy kis szigetelőszalaggal „megforrasztottam” :-) gyorsan, a probléma el lett hárítva, megszűnt a füstölés. Beöltöztünk, és megérkeztünk Hernádvécsére. Az etaphoz képest, az első gyorsaságink gyakorlatilag eseménytelennek nevezhető. Egyszer eltolta az autó az orrát az útra került felhordáson, célba vettük a szemközti árkot, de megoldottuk. A második szakaszt is sikerült különösebb akció nélkül abszolválni. A tankolózónában, Krasznokvajdán, egyszer csak beesett a kuplungpedál és soha többet nem is jött ki. Félreálltunk megszerelni. Azt észleltük, hogy a kuplungmunkahenger leesett a kartervédőre. Egy rövid állapotfelmérés után megállapítottam, hogy bicskával vagy szigetelőszalaggal ezt aligha fogjuk megjavítani, :-) így jött a C terv, gyorskötegelővel rögzítettem, hogy legalább ne hagyjuk el. A kuplungtól tehát elköszöntünk és azt eszeltük ki, hogy tovább megyünk, mert egy szekvenciális Lada váltóval el lehet azért boldogulni így is, csak a mi helyzetünkben az elindulás lesz egy kicsit macerás. Tanulva nagy elődeinktől, a 2000-es évek közepéről ugrott be Kiss Robi sztorija, amikor ő Sátán úgy rajtolt el, hogy a navigátora tolta a kocsit, aztán előre futott, bepattant és hajrá. Bíztunk benne, hogy ez az elmélet nálunk is működik majd. A tankolózónából kifelé Tamás önindítózott, én toltam, a sportbírók segítettek, beugrottam, királyság. De ekkor jöttünk rá, hogy az önindító miatt ugyanúgy le kell állítani a kocsit, mint korábban. :-D Viszont nem volt kuplung az újbóli elindításhoz. Lendületet kellett szereznünk, ki kellett rakni üresbe a váltót, le kellett állítani a motort, le kellett lassítani, hogy egyesből be tudja magát lökni, miközben arra is figyelni kellett, hogy eközben el ne fogyjon a lendület. A selyebi gyorsasági időellenőrzőjében megismételtük ezt a produkciót. A rajtnál már úgy voltunk, hogy nem akartam ki-be ugrálni, hanem, vagy elvisz minket az önindító, vagy nem alapon azért beövezve, a helyemen, de készenlétben álltam. Baksai Laciék sajnos kiestek, Laci már ott állt a rajtban és felajánlotta a segítségét, hogy a feloldó tábla után megtol minket. De nem volt rá szükség, ismét beröffent a motor, majd újra kezdtük a szokásos műveleteket. A pályán lévő terelő miatt aggódtunk nagyon, mert ott csak kézifékkel tudtunk elfordulni, annyira szűkre volt építve. Ez kuplung és önindító nélkül bajosnak ígérkezett, de valahogy sikerült átjutni rajta, egy kis gumi és kasztnirombolás árán. Innen már csak a célig kellett legurulni, a szervizben szerelhetünk, mi bajunk történhetne még ezek után? De a harmadik terelő előtti féktávon, egy visszaváltás után csattant egy nagyot a kardántengely, kettétört és megszűnt a hajtás.   

De szigetelőszalaggal és gyorskötegelővel összeraktad és mentetek tovább. :-)

:-D Ez már nem segített rajta, ki kellett állnunk. Máskor egész év alatt nem történik velünk ennyi minden, ezt a kisnovellát most ezt három gyorsasági alatt hoztuk össze. Sokáig kísértett engem a Miskolc Rallye mumusa, a második szakasz után kezdőetek mindig a gondok, most úgy néz ki, hogy újra megtalált engem, azaz minket ez a mumus.

A Szombathely Rallye-val mi a helyzet?

Az egy messze verseny lesz, ahová én, a gyerkőcök miatt nem utazok el. Kiss Peti fog Tamásnak navigálni, de ott lesznek, ahogy az évad többi futamán is, mert Tamás mind 8 versenyt szeretné teljesíteni. Megjavítjuk az autót, de nagy szerelésre a rengeteg probléma után sem lesz szükség. Önindító, kardántengely, kuplungjavítás, a munkahengert kell visszaszerelnünk és ennyi igazából, nem időigényes feladat egyik sem. Én majd Székesfehérváron ülök ismét az autóba, de remélem, hogy Tamásnak és Petinek a miskolcitól jóval hosszabb és kalandmentes versenye lesz május végén, az Iseum Rallye-n.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

  

2018. május 21. Rallye2
vissza

Marco Racing Team Kft 2018 ©

Az oldalon található szöveg, kép és videóanyag szerzői jog védelem alatt áll. Bármilyen felhasználásuk más oldalakon csak az oldal tulajdonosának írásos beleegyezésével lehetséges!